Cikkek

2020. október. 30. 09:30 PSZICHOLÓGIA MAGAZIN

Milyen az ön kapcsolata elhunyt édesanyjával?

HVG Extra Pszichológia

A gyász feldolgozása után az eltávozott szeretteinkkel szimbolikus
kapcsolatba kerülünk, ami nem csupán emlékezést jelent, hanem eleven
kapcsolódást. Ez független attól, hiszünk-e a lélek túlélésében, avagy sem.
Hogy ez a kapcsolódás létrejön-e, és ha igen, milyen minőségben, azt sok minden
befolyásolhatja.

Ha szeretetteljes viszonyban álltunk az édesanyánkkal, akkor ez nagy
eséllyel így marad a halála után is. Ha azonban még az életében nem békültünk
meg egymással, akkor komoly munkát kell végeznünk a feldolgozáshoz.

A konfliktus nem hal ugyanis meg az elhunyttal együtt. Sajnos az sem ritka,
hogy némely anya annyi fájdalmat okoz a gyerekének, hogy a halála inkább
megkönnyebbülés. Néha a szeretetteljes viszony is tartogathat azonban olyan
meglepetést, hogy az elhunyttal zavart lesz a kapcsolatunk.

A pánikbeteg Gáborelje meg online!

Pszichológusa úgy vélte, hogy a fel nem dolgozott gyász állhat a háttérben,
ezért hozzám
irányította a negyvenes évei elején járó, pánikbeteg
Gábort. Mint kiderült, az édesapját nem ismerte, de melegszívű, életvidám édesanyát
adott neki a sors, ezért egész gyerekkora és korai felnőttévei ebben az erős megtartó kötelékben teltek.

Huszonvalahány éves korában az édesanya daganatos beteg lett. Gábor
odaadóan gondozta, kezelésekre vitte, ellátta a legdrágább vitaminokkal és
táplálékkiegészítőkkel, ám röviddel a mama kórházba kerülése után felhagyott a
látogatásokkal. Félelemmel és viszolygással töltötte el édesanyja látványosan
romló állapota, a tumor külső megjelenése az arcán, a testén, ezért kimenekült
a fájdalmas élethelyzetből.

Méltó helyre került

Édesanyja halála után nem gyászolt, mivel valahányszor eszébe jutott az
anyja, az utolsó időszak rémképei jelentek meg a szeme előtt. Sikeresen leállította
ezeknek a képeknek a belső vetítését, ám egyúttal a gyászát is. Mindezek
hátterében erős bűntudat is állt, hiszen cserbenhagyásnak élte meg a
viselkedését.

Azóta hat év telt el, és soha nem gondol az édesanyjára. Bár megszabadult a
gyász mélységének megélésétől, pánikbetegségével fizetett érte. Munkánk során
eljutottunk oda, hogy lecserélte az utolsó, rövid időszak riasztó képeit az
egész gyerekkorát végigkísérő, szeretetteljes anya emlékeire, azaz a
megtagadott édesanya végre a méltó helyére került.

Azon túl, hogy Gábor már szeretetteljesen kapcsolódik elhunyt édesanyjához,
valamint jelentősen csökkentek a félelmei – már nem kerüli a mozit és a liftet
sem –, egyéb hozadéka is van a megkésett gyászfeldolgozásnak.

Megtartó erő

A szembenézés, a múlt integrálása a gyermekeink iránti felelősség kérdése
is, hiszen ennek transzgenerációs hatása is van. A családi narratíva
meghatározza az identitást. Honnan jöttem, kik az őseim, mit hoztam magammal,
ki vagyok én? Mit örökítek tovább?

Gábor felesége soha nem is hallott az anyósáról, a gyerekei hasonlóképpen,
még elbeszélésekből sem ismerhették meg a nagymamájukat. A gyerekek apai ágon
el voltak vágva a gyökerektől, a nagyapa az ismeretlenség ködében veszett el, a
nagymama pedig a szerencsétlen életvégi történés miatt megtagadtatott.

Ez most megváltozott, Gábor nagy szeretettel és kedvvel mesél az
édesanyjáról. Megszűnt a folytonossági hiány a jelenből múltba ívelő vonalon,
ami így a gyerekek és az egész család számára megtartó erő lehet.

További történeteket olvashat Singer Magdolna gyásztanácsadó cikkében a legújabb HVG
Extra Pszichológia magazinban, melynek témája az anyánkhoz való viszonyunk és
az anyaság. Singer Magdolna Gyászkísérés című új könyve előrendelhető.