Bejelentkezés: 06-30-9778-321

Cikkek

Szellemekké váló titkok – Megrázó történetek a tudattalan kommunikációról

A pszichológus kutatókat mindig is foglalkoztatta, hogy az emberek a tudatos elmén túl is kapcsolatban állhatnak. A tömegkultúrával ellentétben a pszichológusok nem természetfeletti jelenségnek tudják be ezt a képességet, hanem egy alapvető dolognak: a tudattalannak. Részlet Galit Atlas Érzelmi örökség című könyvéből.

Érzelmi örökség
Akiket szeretünk, és akik felneveltek minket, bennünk élnek. Megtapasztaljuk a lelki sérelmeiket, látjuk az emlékeiket álmainkban. Családi traumáik tudattalanul is összeköthetnek minket a múlttal. Bár többnyire nem vagyunk ennek tudatában, a titkok, a múltban elszenvedett traumák befolyásolják az életünket. A neves pszichoanalitikus, Galit Atlas könyve páciensei történetein keresztül mutatja be, hogyan következnek megakadásaink az érzelmi örökségünkből. Az Érzelmi örökség című könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

A páciensemet, Noah-t, amióta csak az eszét tudja, erősen foglalkoztatja a halál. Nyolcéves korában mindennap elolvasta az újságban a halálhíreket. Azon tűnődött, kik lehettek a halottak. Noah tudni akarta, ezért kutatott, nyomozott. Kik voltak ezek a halott emberek? Kit hagytak hátra? Hány évesen haltak meg? Ő maga is meghalhat? A szülei is?

Noah évtizedekkel később a „halottakkal kapcsolatos megszállottsága” miatt keres fel. Mindent tudni akar a gyászhírek szereplőiről, én pedig mindent tudni akarok róla. Minden egyes halálhírrel, amelyet behoz a rendelőbe, próbáljuk egymáshoz illeszteni a kirakós darabkáit, és keressük, ami még hiányzik.

– Megvan – dicsekszik Noah, miután órákon át nyomozott az interneten, hogy dátumokkal és részletekkel egészítse ki a legutóbbi gyászhírt. – Azt hiszem, most már mindent tudok. Most már képes vagyok elengedni.

Noah-val ellentétben én a sötétben tapogatózom. Sok minden hiányzik az élettörténetéből, és türelmesen várom, hogy ezek a részletek kiderüljenek a rendelőben.

Noah az elméjében őrzi a halottakat, és nem hajlandó elengedni őket. Úgy dédelgeti a történeteiket, mintha hozzá tartoznának. Így ezek az emberek se nem élők, se nem holtak, szellemként léteznek a két világ között.

Amikor Noah mellé szegődőm a kutakodása során, tudatára ébredek, hogy a szellemek – a halottak szellemei, Noah Szüleink: mások titkai múltjának szellemei – mindkettőnket kísértenek. Mindig kevesebbet tudunk annál, mint amennyit szeretnénk.

– Hány éves volt az anyja, amikor ön megszületett? – kérdezem egy nap, megpróbálva magam elé képzelni a családját.
– Azt hiszem, negyvennégy. Idős, ugye?

Noah is majdnem negyvennégy, és nincs saját gyereke.

– Ön is idős? – kérdezem.
– Azt hiszem. Nem volt egyszerű negyvenes szülők egyedüli gyerekeként felnőni, és valamilyen oknál fogva mindig azt képzeltem, hogy volt egy ikertestvérem, aki a születésünkkor meghalt. Anyám mindig ingerült lett, amikor ezzel viccelődtem. Azt hitte, ez csak egy újabb őrült képzelgésem a halálról. Titokban azt képzeltem, hogy mindkettőnket Noah-nak hívnak. Noah Egy és Noah Kettő, mint Izé Egy és Izé Kettő dr. Seuss meséjéből.

Miközben Noah-t hallgatom, az egykori magányos kisfiúra gondolok, akit teljesen lekötött a szülei halálának gondolata és a halott testvérével kapcsolatos „bizarr fantáziája”. Nagyon sok hézag van a történetében, és a terápia során megpróbáljuk ezeket kitölteni: elképzelni, ki volt ő régen, megfejteni az álmai és fantáziái jelentését, megérteni a gyerekkori sóvárgását egy testvér után, és azt a gyötrelmet, amelyet folyamatosan érzett, de nem igazán tudott megfogalmazni.

Ahogy telik az idő, Noah felhagy a gyászjelentések fürkészésével, és egyre többet árul el a saját lelki veszteségeiről, a jelképes halálairól. Arról beszélgetünk, hogy az elképzelt halott testvére önmaga „halott” részeit jelképezi, beleértve a világtól való depresszív visszahúzódását, valamint a még most is élő szülei érzelmileg halott tulajdonságait. Az anyja mindig különösen távolságtartónak tűnt, mintha az érzelmeit egy általa hátrahagyott dologra összpontosította volna.

Egy szombat este e-mailt kapok Noah-tól.

„Kedves Atlas doktornő! Ma reggel két megdöbbentő dolog történt. Nem tudtam várni az ülésünkig, hogy elmondjam.”

Az első: aznap reggel meghalt az édesanyja. A második: rábukkant a halott testvérére.

„Ma reggel, amikor megöleltem apámat, elmondta, hogy van valami, amivel nem akartak terhelni engem. Azt mondta, még kiskoromban eldöntötték, hogy csak akkor tudhatom meg a titkot, ha az egyikük meghal.” A titok az volt, hogy a szülőknek volt egy Noah-nál nagyjából egy évvel idősebb másik fiuk, aki még Noah születése előtt meghalt. Őt is Noah-nak hívták.

„A szüleim egy nagyon kicsi sír mellett foglaltak maguknak sírhelyet. Oda fogjuk eltemetni anyámat holnap délelőtt. Oda temették el a nyolc hónapos Noah Egyet negyvennégy éve, alig pár hónappal azelőtt, hogy megszülettem. Róla neveztek el. Nem akartak ezzel terhelni, nem akartak nekem fájdalmat okozni.”

Számos ember közös élménye

Fotó: HVG Könyvek

Több évtizednyi kutatás után Noah Kettő most már ki tudja egészíteni a gyászjelentést a részletekkel. Bármennyire is meglepőnek tűnt nekem akkoriban Noah felfedezése, amikor 2015 áprilisában közzétettem a történetét a The New York Times Couch rovatában, egyikünk sem számított arra a fogadtatásra, amelyben részesült. A cikk megjelenése utáni órákban elkezdtek érkezni az e-mailek olyan emberektől, akik hasonló tapasztalatokról számoltak be.

Amit Noah a saját ezoterikus történetének vélt, arról kiderült, hogy számos ember közös élménye. Ezek az emberek mind azt hitték, hogy csak velük történt meg ez a rejtélyes és szokatlan dolog. Megosztották velem az elvesztett testvérekről, a később kiderült titkokról szóló történeteiket, és elmondták, hogyan bukkantak fel ezek a titkok a gondolataik között. Többen is leírták, milyen volt rájönni, hogy az ikertestvérük a születésükkor meghalt, és hogy ez a trauma milyen hatást gyakorolt az életükre.

A titkos valóság és annak az elmében való leképeződése közötti véletlen egybeesés gyakran észszerűtlennek, időnként pedig nehezen hihetőnek tűnt. Minden levélírónál erőteljes kapcsolat mutatkozott a múlt és jelen, az eleinte megmagyarázhatatlan érzés és a családi trauma között. A legtöbben nem találtak magyarázatot a furcsa szinkronicitásra a családi titkok és aközött, ahogyan a lelkük és a testük reagált a tényekre, amelyeknek nem voltak tudatában.

Egy férfi, akit itt Benjaminnak fogok nevezni, arról számolt be, hogy gyerekkorában éveken át azt álmodta, hogy a föld alá temetik. Ilyenkor felriadt az éjszaka közepén, és azt mondta a szüleinek, fél elaludni, mert nem kap levegőt. A szülei remélték, hogy majd kinövi a rémálmokat, de azok valójában csak súlyosbodtak az idővel, és Benjamin tizenhárom éves korára klausztrofóbiás lett. Senki sem értette, mi okozza ezt a félelmét.

Benjamin mindig is tudta, hogy az anyja családját megölték a holokauszt során. Tudta, hogy az anyjának nincsenek szülei, nagyszülei vagy más rokonai, hogy kiskorú túlélőként került az Egyesült Államokba, és hogy tizenhat éves korában ismerte meg a későbbi férjét. Benjamin már a negyvenes éveiben járt, amikor kiderült, hogyan halt meg a nagyapja: élve temették el. A szülei nem voltak tisztában az érzelmi örökségük jellegzetességeivel, és soha nem hozták összefüggésbe a fiuk rémálmait és egyéb tüneteit a család traumatikus múltjával.

A pszichológus kutatókat mindig is foglalkoztatta, hogy az emberek a tudatos elmén túl is kapcsolatban állhatnak, és nonverbális jelek segítségével is kommunikálhatnak egymással. A tömegkultúrával ellentétben a pszichológusok nem mágikus gondolkodásnak vagy természetfeletti jelenségnek tudják be ezt a képességet, hanem egy alapvető dolognak: a tudattalannak.

A tudattalan kommunikáció lényege, hogy egy személy a tudatot megkerülve képes kapcsolatot teremteni egy másikkal, és ez a kommunikáció egyik fél részéről sem szándékos vagy tudatos. Ennek mélyreható következményei vannak: arra utal, hogy olyan módokon is kapcsolódunk egymáshoz, amelyeket sem teljesen felismerni, sem szabályozni nem tudunk, és valójában több ismeretünk van egymásról, mint amennyivel tudatosan tisztában vagyunk.

A fenti cikk Galit Atlas Érzelmi örökség című könyvének szerkesztett részlete. A neves pszichoanalitikus könyve saját életútján és páciensei történetein keresztül mutatja be, hogyan következnek a hibás döntéseink. Ugyanakkor abban is segít, hogy tudatosítsuk és feloldjuk ezeket.

 HVG Könyvek 2022. július. 28. 19:15

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..