Cikkek

Az anyaméhen belül elveszített ikertestvér

 

Korábban az orvosok azt tartották, hogy minden 85. terhesség ikerterhesség. Ma már tudott, hogy az ikerterhességek száma sokkal gyakoribb, mint eddig gondolták, ugyanis nem minden ikerterhesség végződik iker-szüléssel!

A legfrissebb kutatások szerint minden 6. terhesség ikerterhességnek indul, viszont az egyik magzat a terhesség 10-12. hetében felszívódik a méhben, eltűnik. Ezt a jelenséget az orvosok eltűnt iker szindrómának nevezik.

Ezen az érdekességen vállunkat megvonva, könnyedén át lehet siklani. Csakhogy ez nem csupán egy izgalmas orvosi tény! Az anyaméhben fejlődő embriónak igen hamar kialakulnak az érzékszervei. Testünk sejtjei ún. sejtmemóriával rendelkeznek, amelyek eltárolnak minden olyan érzelmi információt, ami az érzékszervek által felfogható. Így történhet meg, hogy a megszületett, túlélő iker tudat alatt emlékszik rá, hogy lett volna egy ikertestvére, akivel együtt indult az életük, és aki a fejlődés közben eltűnt, meghalt.

Ez a tapasztalás lelkileg körülbelül azzal ér fel, amikor a csatatéren kilövik mellőlünk a bajtársunkat. Vagy amikor elmegyünk a párunkkal csónakázni a tóra, és váratlanul szívrohamot kap mellettünk, úgy, hogy nem tehetünk érte semmit.

Akár velem is megtörténhetett volna. És akkor miért is nem velem történt? Miért vele? És ha már vele történt, akkor miért nem tudtam megmenteni? Ez a gondolatmenet mélyen beivódik a lélekbe, és túlélő bűntudatként jelentkezik a túlélő iker személyiségében.

 

Túlélő bűntudat

the-pleiades-star-cluster-11637_960_720A lélek elég fifikás rendszer, mert a tartalmát nem direkt módon jeleníti meg, hanem különböző viselkedésekben, szokásokban „jelez” arról, milyen múltbéli tapasztalataink vannak.

Például, ha a túlélő bűntudatnál maradunk, a bűntudat arra késztetheti az ikervesztett egyént, hogy folyamatosan büntesse magát, áldozat-szerepbe kerüljön, ”ikertelen” legyen.

Lehet, hogy nem mutatja meg az értékeit a világnak, mert szégyelli. Vagy például nagy lendülettel kezd bele valamibe, amiből aztán hamar kijön a lelkesedése. Esetleg csak félig jut el a vágyai megvalósításában. Ezek mind önszabotáló mozzanatok, amelyek arról szólnak, hogyan tudja magát a legjobban megbüntetni amiatt, hogy köze volt az ikre halálához.

Egy másik köpenybe bújtatott bűntudat lehet a mártírság, amikor mindent megtagad magától, hogy másoknak jó legyen. Ide tartozhat az az eset is, amikor az ikervesztett úgy érzi, hogy valakit megbántott, de a lelkiismeret-furdalás túl erős ahhoz képest, amit valósan a másik ellen elkövetett. Úgy érzi, mindig meg kell magyaráznia a tetteit és azok következményeit.

 

A túlélő bűntudat a legerőteljesebb jellemzője azoknak, akik az anyaméhben vesztették el ikertestvérüket. Ezenkívül azonban még számos „furcsa” jellegzetesség kapcsolódhat hozzájuk.

 

Jellegzetességek

Jellemző lehet, hogy az ikervesztett nehezen tud jól kapcsolódni másokhoz, visszahúzódó, magányos. Vagy épp ellenkezőleg: teljesen rátapad a másikra. Nehéz lehet a kapcsolatok megtartása.

Mások megmentésének igénye, a segítő szakma választása is kapcsolódhat ehhez a veszteséghez.

Szokásaiban az illető különc lehet: mindig meghagy a tányérján pár falatot, vagy a pohara alján egy korty italt. Egy részük teletömi a lakását kacatokkal, mások a táskájukkal teszik ugyanezt, vagy éppen hátizsákot hordanak. Megint mások plüssállattal pótolják hiányukat, egyesek pedig naplót vezetnek gondolataik lejegyzésére. Az is ikrességre utalhat, ha valaki mindig kettőt vesz olyasmiből, amiből egy is elegendő lenne.

A túlélő iker, ha felfedezi testvére halálát, elkezdi keresni őt. Felnőttként benne marad ez a keresés, amit a legkülönbözőféleképpen élhet ki magában. Gyakori, hogy külföldön „keres” az illető, vagy érdeklődik a megfoghatatlan, misztikus dolgok iránt.

Gyermekévei alatt az ikervesztett újraélheti a trauma szorongását, gyakran sírhat ok nélkül, félhet a sötétben, vagy liftekben. A szorongás maga is végigkísérheti életüket a legváltozatosabb formában és helyzetekben. Olyan esetek is gyakoriak az iskoláskorú ikersorsúak között, akiknek viselkedési problémáik vannak. A disgráfia, discalculia, dislexia is az ikervesztettség számlájára irható.

Jellemző lehet még az érzékenység, hangulatváltozások, kontrollmánia, a tökéletességre törekvés, a döntésképtelenség, a versenyhelyzetek kerülése, gyermekvállalási félelem, étkezési zavarok, szexuális problémák.

Fiús kinézetű és viselkedésű lányok, valamint lányos fiúk esetében is gyakran ikervesztésre lehet gondolni.

Biológiai jele is lehet az ikervesztettségnek, a balkezesség 35%-kal gyakoribb az egypetéjű ikerpároknál.

Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a jellemzők nem mindenáron utalnak ikervesztésre, más tényezőkből is fakadhatnak. Ugyanakkor, ha valaki sok jellemzőben magára ismer, lehet gyanakodni.

dsc_6361-2Sas Viktória