Bejelentkezés: 06-30-9778-321

Cikkek

„Az első szerelemnél talán csak az első szerelmi bánat fontosabb”

Szerző: Szabó Eszter Judit | 2017. 12. 15. | Én & Te

 

„Tudod, amikor először megláttam, rögtön tudtam, hogy ő az igazi. Ilyen szerinted van?” Teszi fel a kérdést Enyedi Ildikó 2008-ban készült, Első szerelem című kisjátékfilmjében a főszereplő kamaszlány az édesanyjának, aki néhány másodperc, és egy bizonytalan „ühüm” után az válaszolja, hogy van. Bizony, ez az érzés létezik, de ennyire ártatlanul és tiszta lappal csak egyszer élhetjük meg: akkor, amikor először esünk bele ebbe a hipnotikus állapotba.

„Egyetlen fénylő pontra figyelsz: egyedül halhatatlan lelke egyszeri, mélységes szépségét látod annak, akit szeretsz. Azt látod, ami örök – nem látod, ami viszonylagos. Ha úgy vesszük, a szerelmes ember tehát a legjózanabb realista”.

Ahogy a már idézett filmből és annak absztraktjából is kiderül, valamiféle kegyelmi állapothoz hasonlítható, amikor fellobban az első szerelem érzése. De egyáltalán, mit nevezünk első szerelemnek? És mitől olyan különleges ez az érzés? Mi határozza meg, hogy milyen emlékeket, élményeket kapunk az első szerelemtől? És mindez milyen hatással van későbbi párkapcsolatai mintáinkra?

 

Egy életre bevésődik?

„Életünkben először az első szerelem során érzünk ragaszkodást olyan valaki iránt, aki nem közvetlen családtagunk” – mutat rá egy nagyon lényeges szempontra Geist Klára, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, szexuálterapeuta, akitől azt is megtudtuk, hogy az egyes elméletek különböző módon közelítik meg az első szerelem fogalmát.

„Másként értelmezi a pszichológia tudománya, ha az első szerelem fogalmáról, mint kötődésről, a szeretett tárgyához való ragaszkodásról gondolkodunk, és másként, ha kognitív szempontok alapján próbálunk magyarázatot találni. A kognitív pszichológusok és emlékezetkutatók szerint, az első szerelem emléke az „imprintinghez” (bevésődéshez) hasonló folyamat, amit soha nem felejtünk el, és – bár ezt többen cáfolják – éppen emiatt később erős vonzalmat érezhetünk azok iránt a személyek iránt, akik bizonyos vonásaikban első szerelmünkre emlékeztetnek”

– magyarázza Geist Klára.

Hasonló, de talán eggyel pontosabb következtetésre jut a vakuemlékezet jelenségéből levezetett elmélet is: az életünkben először megtörténő, érzelmileg fajsúlyos dolgok heves emóciókkal járnak, ami miatt fényképszerűen vésődnek be az emlékezetünkbe. Bár ezek az emlékek az idő múlásával torzulhatnak – soha nem felejtődnek el. Ennek oka, hogy a vizuális inger és az annak észlelésekor kiváltott heves érzelmek miatt az emléknyomok többszörösen összekapcsolódnak. (A vakuemlékezet jelenségét gyakran a 2001-es New york-i terrortámadással szokták magyarázni: az egy olyan erőteljes emlék, amivel kapcsolatban a legtöbben fényképszerűen fel tudjuk idézni, hogy mit csináltunk, hol és kivel voltunk, amikor értesültünk a történtekről. Magyarországon a ’87-es havazás, személyes életünkben pedig az érettségi, a gyerek születése, vagy az esküvő is ilyen emlék lehet.)

Az első szerelem érzését annak újszerűsége mellett, biológiai tényezők is különlegessé teszik: a jellemzően 14-18 éves korunkban megtörténő időszak a kamaszkorban megemelkedett hormonszint és agyi változások miatt egy érzelmileg, rendkívül intenzív, emelkedett állapot.

 

Működik a kémia

Ez a szerelmes állapota az agyi jutalmazó rendszert érinti, aminek az idegrendszeri átvivő anyaga a dopamin. A boldogság állapota egyrészt csökkenti a negatív érzésekért felelős agyterületek aktivitását, másrészt szerotonin is termelődik, ami eufóriát okoz.

A dopamin fokozza a szeretett személy iránti ragaszkodást, amit a serdülőkori hormonvihar még jobban felturbóz: beindul a kötődési hormonok (oxitocin, vazopresszin) termelődése is.

Ilyen izgalmi állapot később soha többet nincs a szervezetünkben és ettől (is) megismételhetetlen, és ez az oka annak is, hogy olyan nagyon nehéz az első szerelemtől, vagy annak emlékétől elszakadni.

„Sok ember, későbbi párkapcsolataiban is ez után a mindent elsöprő érzés után ácsingózik, túlidealizálva a múltat, és alábecsülve a későbbi szerelmeiket, mondván, hogy nem érzik ugyanazt, mint akkor.  Ilyenkor sokan nem is a szerelmük tárgyát, hanem saját kamaszkori önmaguk emlékét szeretik. Megfigyelhető, hogy amikor erről beszél valaki, akkor szinte megfiatalodik: beszédtempója felgyorsul, a szeme csillogni kezd, testtartása kiegyenesedik.

A túlidealizálás azért zsákutca, mert – bár később is eshetünk szerelembe – de pont ugyanazt az érzést nem fogjuk átélni, hiszen a hormonáradat lecseng. El kell fogadni, hogy ilyen magas szenvedéllyel és elköteleződéssel járó érzést legtöbben csak ebben az életkorban, az első szerelemben tudnak megélni. Aki jól megélte és megértette ennek a szakasznak a jelentőségét, az sóvárgás helyett szépen beépíti későbbi életébe a tanulságokat” – mutat rá Geist Klára.

 

Szerelem, szex, gyengédség

A téma elméleti hátterének áttekintése nem lenne teljes a szerelem háromszögelmélete nélkül. E szerint a szerelem érzésében az intimitás, (önfeltárás és megismerés igénye) a szenvedély, (erotika és szexualitás) illetve az elkötelezettség, (kizárólagosság) keveredik. A serdülőkori első szerelemben a szenvedély és kizárólagosság (első és utolsó, különleges) érzése keveredik, de amíg a lányoknál az érzelmi motívum, addig a fiúknál az erotikus, szexuális aspektus az erősebb.

És már el is jutottunk az első szerelemmel gyakorta együtt járó első szexuális élményig, ami szintén meghatározó lehet későbbi szexuális életünk és ezzel együtt a párkapcsolataink szempontjából. Nem mindegy például, hogy a két dolog együtt járt-e, vagy inkább csak „essünk túl rajta” alapon, egy érzelmek nélküli együttlét jelentette az első szexet. Tudományos szempontból alátámasztott következtetést nem lehet ugyan levonni, de mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon van-e összefüggés az első szexuális élmény és aközött, hogy valaki felnőttként ketté tudja választani a testiséget az érzelmektől, képes-e úgy örömét lelni a szexualitásban, hogy ahhoz nincs szüksége érzelmekre

„Manapság egyre gyakoribb, hogy a szexuális és az intimitást érzelmi elköteleződés nélkül élik meg az emberek. Ez már a nőkre is egyre jellemzőbb, holott a fiatal nők többsége és a fiatal férfiak egy része is vágyna az érzelmi aspektusra, csak nincs türelmük kivárni, ami hosszú távon egy folyamatos elégedetlenség-érzéshez vezet. Érettebb korban összeér a két szál, tehát akire szexuálisan vágyunk, ahhoz érzelmileg is vonzódunk. Ideális esetben.

A szexuális éretlenség azonban sok férfi és nő esetében úgy marad fent, hogy tanult viselkedésként kondicionálódnak az alkalmi kapcsolatokra. Ennek következtében eltolódik a küszöb, így az elégedettséghez mindig új partnert kell keresni. Szerelem nem alakul ki, vagy lecseng” – állítja szakértőnk, ami tulajdonképpen a magas szenvedéllyel járó, de intimitás és elköteleződés nélküli kapcsolatokért fizetett „árként” is értelmezhető.

Az első szexuális élmény, és általánosságban a szexualitás kapcsán fontos látni, hogy az sem függetleníthető a családi háttértől.  „A szexuális imprintingről azt tudjuk, hogy ha jó volt az ellentétes nemű szülővel a kapcsolat, az pozitívan befolyásolja a párválasztást és a szexuális viselkedést. Akinek nincs ilyen szerencséje, ott a rossz szexuális élmény szexuális diszfunkciót alakíthat ki, például a szex elkerülését, potenciazavart, fájdalmas közösülést, korai vagy késleltetett magömlést, vaginizmust okozhat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeken a dolgokon ne lehetne változtatni, ahogy az első szexuális élmény adott esetben negatív hatása is felülírható, úgy a fent említett szexuális diszfunkciókat is lehet és érdemes is szakértő, például egy szexuálpszichológus segítségével kezelni.

 

„Az első szerelemnél talán csak az első szerelmi bánat fontosabb”

A fenti idézet, Marcel Rufotól származik. A francia pszichiáter, orvos, egyetemi tanár és író szavai is rávilágítanak arra a kérdéskör kapcsán nem elhanyagolható tényre, miszerint az első szerelemhez úgy jutunk el, hogy akkor még nem csalódtunk. Ebből következően az első szerelem érzése jellemzően az első csalódás érzésével is összekapcsolódik, ami a pozitív élmény intenzitásához hasonlóan, ugyancsak mély nyomot hagyhat bennünk.

Az, hogy ez a csalódás meddig kísér(t) minket, – a korábban leírtak fényében nem meglepő módon – a szülő-gyerek kapcsolaton is múlik. Ez az alap kötődési, ragaszkodási minta sok ponton meghatározza azt is, hogy ki milyen bátor és stabil az első szerelemhez való viszonyulása során. Szakértőnk szerint ugyanez a tézis a csalódás, a kapcsolat végével járó nehéz érzések kezelésére is igaz: a kötődési stílusunk megjelenik az első szerelem után érzett csalódásban is.

Ha valaki biztonságosan kötődő, és csalódik, azt is könnyebben viseli. Egy ambivalens, vagy elkerülő kötődésű fiatal számára rosszabbul végződhetnek az első szerelmi próbálkozások, de az sem ritka, hogy valaki csak a képzelet szintjéig jut el, nem sikerül valós kapcsolatot kialakítania.

„Az első csalódás csak akkor meghatározó, ha a gyermek vagy fiatal családi háttere és saját szerethetőségéről kialakított tudása nem stabil. Ha van családi bázis, egy biztonságot jelentő fészek, ahova visszatérhet a fiatal a kortárssal meghiúsult szerelem csalódásából erőt gyűjteni, akkor ez a kudarcélmény nem uralja el az életét. A túl komoly első szerelmek, az életre-halálra szóló csalódások jellemzően a szülő-gyerek kapcsolat érzelmi bizonytalanságára vezethetők inkább vissza” – mutat rá

Geist Klára. Ugyanakkor hozzáteszi: aki megélte, és akárhogyan is, de megértette a csalódás tanulságait, és kialakított a történtekre egy narratívát, az nagymértékben tudja csökkenteni annak a jelentőségét, hogy pozitív, vagy negatív kimenetelű élményről beszélünk.

„A kamaszkor fejlődési feladata az intimitás megteremtése az izolációval szemben. Akik kevésbé sikeresek, ők tovább maradnak izoláltak. Az első kortárs visszajelzések, így az is, hogy képesek vagyunk-e, kialakítani egy párkapcsolatot, vagy az, hogy a kezdeti próbálkozásaink mennyire voltak sikeresek, befolyásolja a későbbi párkeresési stratégiánkat, ahogy azt is meghatározza, hogy valaki mennyire mozog biztonságosan és gyakorlottan a saját nemi szerepében. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeket az élményeket a későbbi tapasztalatok ne írhatnák felül” – hangsúlyozza Geist Klára.

 

Hogyan tovább?

Az első, és aztán az azt követő szerelmi csalódások kapcsán nagyon fontos tudatosítani: attól, hogy a szeretett személy mást választott, vagy elfordult tőlünk, ez nem marad mindig így a jövőben. Ilyenkor

az egyik dolog, amit tehetünk, hogy változtatunk a „mindent vagy semmit” típusú gondolkodásunkon, és elkezdünk olyan élményeket keresni, amelyek korrigálhatják, felülírhatják a korábbi csalódást.

Geist Klára szerint, ha becsípődik a negatív élmény, és a visszautasítás rossz érzése, az sikeres párkeresési stratégiával felülírható. „Vagyis a történtek narratívába helyezése mellett a másik dolog, amit tehetünk, hogy bátran kilépünk újra a párkapcsolati piacra. A saját praxisomban is azt tapasztalom, hogy ha elindul egy ilyen tudatosabb keresési folyamat, akkor a saját igények ismeretében, előbb vagy utóbb zsák a foltját megtalálja.”

 

Leave a Reply